Nagy érdeklődés közepette zajlott le 2018.szeptember 23-án, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum közreműködésével szervezett rendezvényünk. A Bethlen Gábor Alap támogatásával létrejött projekt célja volt a Kárpát - medencében élő nemzetiségek süteményeinek bemutatása. Olyan süteményeké, amelyek helyet követeltek a magyar cukrászatok pultjaiban is. Némelyik originális, míg másak egy átalakított, kifinomult formában jelentek meg bemutatásra szánt sütemények sorában.
A rendezvényünk fővédnöke Csibi Krisztina volt. Megnyitó beszédében örömét fejezte ki, hogy az Ipartestület vállalkozott a Kárpát-medencében elő nemzetiséget süteménykultúrájának a bemutatására.
„ A sokszínűségre jellemző, hogy egyes süteményeket valószínűleg sokan itt kóstolnak először. Külön öröm számomra, hogy Erdélyből és a Felvidékről is megérkeztek a finomságok, hogy megízlelve őket, rég elfeledett ízek, emlékek idéződhetnek fel.
Végigolvasva a receptfüzetet, és látva a pazar süteményválasztékot, csak azt tudom mondani, hogy szerencsés az a szakma, amelyik ilyen múlttal büszkélkedhet.
Kívánom Önöknek, hogy az előadások és finomságok elfogyasztása után gondoljanak arra, hogy a változatos, nehéz történelmünk adott egy jót is nekünk: Ilyen gazdag, színes gasztronómiai kultúrával kevés ország büszkélkedhet.”
Horváth Ferenc, az Ipartestület szakmai elnöke a megnyitón megköszönte, hogy ilyen sokan eljöttek rendezvényünkre, hogy bemutassák a régiójuk jellegzetes süteményeit. Külön köszönetet mondott a nem cukrászoknak is, hiszen jelenlétükkel igazolták, hogy a népi sütemények, édességek megőrzése nem csak és kizárólagosan a cukrászok feladata. Reményét fejezte ki, hogy az ott látottak arra inspirálnak mindenkit a továbbiakban, hogy keressék, kutassák a régi recepteket, szokásokat. Ismerkedjünk meg hagyományainkkal és alkalmazzuk a ma cukrászatában. Az Ipartestület nevében gyümölcsöző kapcsolatok kiépítését, érdekes termékek és történetek megismerését és finom ízek felfedezését kínálta a résztvevőknek.
A nap további szakaszában workshopokon részletes tájékoztatást kaptak a hallgatók a magyar, tirpák, szlovák, székely, sváb, osztrák, zsidó süteményekről és a hozzájuk köthető régió érdekes történeteiről, gasztronómiájáról. Figyelemreméltó volt a z előadók különféle foglalkozása is, hiszen nem csak cukrászok, hanem szakoktatók, népi iparművészeket hallhattunk az előadók között. Jagyutt Péter prezentációjából egy számomra igen kedves, a gyerekkoromat felidéző terméket, a molnárkát ismerhettük meg.
Gyöngyösön lakott anyai nagymamám. Nyári hétvégén ünnepi program volt, hogy Mátrafüredre utaztunk a kisvasúttal. A kisvonat végigkanyargott a gyöngyösi borvidék tájain, majd felkaptatott a mátrafüredi végállomáshoz. Ott csodálatos, színes palóc népviseletbe öltözött idős parasztasszonyok álltak szépen sorban - mint egy gyöngyöskoszorú - kézzel szőtt, szépséges textíliákkal kibélelt kosarakkal a kezükben. A legfontosabb azonban akkor számomra az volt, hogy mit rejt a kosár? Illatózó molnárkák rafiával összekötött halmazai kandikáltak ki a kosarakból, vevőre várva. Nem csalódtak. A kirándulók megrohanták az árusokat, és felnőttek, gyerekek egyaránt élvezettel ropogtatták a cukros ostyát.
Nagymamám mesélte, hogy a háború előtti időkben (is) a palócok némelyike nagyon nehéz körülmények között élt, és minden alkalmat megragadtak egy kis pénzkereseti lehetőségre. El lehet képzelni, hogy hánykor keltek, mikor készítették, csomagolták ezeket a munka és időigényes finomságokat, cipekedtek, utaztak és ott álltak egész nap, hogy pár forinthoz hozzájussanak…
Lám, lám, milyen emlékeket, érzéseket lehet elővarázsolni egy nyalánkság segítségével…
Érdekes és hasznos előadást tartott az erdélyi Sapientia Egyetemről érkező drd. Tankó György, aki az ordát és előtermékét, a zsendicét mutatta be. Az édességek kavalkádjára tekintve, rácsodálkozhattunk a népi hagyományok ama szegmensére, amely a keresztény vallási ünnepek és a sütemények között fedezhető fel. A zsidó ünnepekhez kapcsolt édességeket és a hozzájuk kapcsolódó ünnepeket Sommer András előadásában ismerhettük meg.
Izgalmas volt a tradicionális ízek modern megjelenítése, amelyet a Mészáros cukrászda és a G&Đ Kézműves Cukrászda és Pékség mutattak be. Göldner Tiborné (szakoktató) arra vállalkozott, hogy a Délvidék egyik jellegzetes édességét, az alvést mutassa be. Az Észak- magyarországi régióból egy színes termékpalettát láthattunk, a mai napig is a cukrászdák szortimentjében is helyet kapó aprósüteményekből. A Móra cukrászda habos ischlere a két háború közötti desszertkultúrát idézte, Jakobicz Józsefné mutatta be. A látogatók a későbbiekben meg is kóstolhatták a süteményeket. A sváb nemzetiséget Rezsóné, Rieder Krisztina által készített nuss stangli képviselte. Érdekes volt a szlovák eredeti sütemények számos lépviselője is, gondolok itt a szlovák túrós lepényre, a štedrákra - utóbbit a Hlolovec-i Olajos dezerty készítette.
Aki pedig a receptet is tudni szerette volna, nem kellett sokat kérdezősködnie, hiszen egy receptfüzetet kapott minden látogató, aminek segítségével a sütemények készítésével részletesen megismerkedhetett.
Az ízeket, készítési módokat végiggondolva határozottan leszögezhetjük, hogy a népi sütemények bátran nyúltak a helyi föld adta alapanyagokhoz, jól ismerték azokat és változatosan tudtak velük bánni. Így jöhetett létre az, hogy egy kelt tészta, egy piskóta ennyiféle változatban jelenik meg.
A „mindennapraegyfesztivált” sorából - melyeknek célja többnyire a profitszerzés - messze túlmutatott ez a példaértékű, értékmegőrzést szolgáló rendezvényünk.
Az Ipartestület ezzel a rendezvényével újra megmutatta az összefogás és a szakmai elkötelezettség szép példáját. Azt, hogy az értékek megőrzése és ápolása mindannyiunk egyetemes feladata kell, legyen. A találkozás talán arra a kérdésre is elindíthatja a közös gondolkodást, amelyet az Ipartestület legutóbbi elnökségi ülésén is felvetett: Milyen a megőrzésre és követésre méltó magyar cukrászat?
vojtekéva 2018